Megkésett mozgásfejlődés: mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A mozgásfejlődés üteme gyermekenként eltérő, és a fejlődési mérföldkövek megjelenésének időpontjában természetes különbségek lehetnek. Nemcsak az számít azonban, hogy egy mozgás mikor jelenik meg, hanem az is, hogyan használja közben a gyermek a testét: mennyire változatosan, szimmetrikusan és egyre ügyesebben mozog. Vizsgálat indokolt lehet, ha a fejlődés megtorpan, feltűnő aszimmetria vagy tónusbeli eltérés látható, a gyermek egy életkorában várható alapvető mozgáskészséget nem sajátít el, vagy korábban már meglévő képességet elveszít.

Mit jelent a megkésett mozgásfejlődés?

A mozgásfejlődés nem minden gyermeknél ugyanabban a pontos sorrendben és ugyanabban az életkorban zajlik.

Vannak gyermekek, akik egy-egy mozgásformát korábban, mások később sajátítanak el, és az egyes helyváltoztatási módok is eltérhetnek. Nem minden baba kúszik vagy mászik például teljesen azonos módon.

Ezért egyetlen mérföldkő időpontja önmagában ritkán elegendő ahhoz, hogy megítéljük a gyermek mozgásfejlődését. A fejlődést mindig egészében érdemes nézni:

• jelennek-e meg folyamatosan új mozgáskészségek;
• egyre változatosabban használja-e a gyermek a testét;
• mindkét oldalát hasonlóan bevonja-e a mozgásba;
• megfelelően tud-e alkalmazkodni az egyre nehezebb testhelyzetekhez;
• és összességében előrehalad-e a mozgásfejlődése.

Mire érdemes figyelni csecsemőkorban?

Érdemes szakember véleményét kérni, ha például:

• a fejkontroll kialakulása feltűnően nehézkes;
• a gyermek tartósan csak az egyik oldal felé fordul vagy egyik oldalát lényegesen többet használja;
• kevés új mozgáskezdeményezés jelenik meg;
• nehezen vált testhelyzetet;
• feltűnően feszesnek vagy nagyon lazának tűnik;
• egyik karját vagy lábát következetesen kevésbé használja;
• a mozgás minősége szokatlanul merev, nehézkes vagy aszimmetrikus;
• hosszabb időn keresztül nem látható előrelépés a mozgásfejlődésben.

Koraszülött gyermekeknél a mozgásfejlődés megítélésekor egy ideig a korrigált életkort is figyelembe kell venni.

Nem csak az számít, mikor jelenik meg egy mozgás

A szülők érthetően gyakran azt figyelik, hogy gyermekük mikor fordul, ül fel, mászik vagy kezd járni.

Gyógytornász szempontból azonban legalább ilyen fontos a mozgás minősége. Érdemes figyelni például arra, hogy:

• szimmetrikusan használja-e a két testfelét;
• megfelelő-e a törzs stabilitása;
• változatos módon képes-e helyzetet változtatni;
• mennyire könnyed vagy éppen erőfeszített a mozgása;
• hogyan terheli a végtagjait;
• képes-e alkalmazkodni az egyensúlyi helyzetek változásához.

Egy gyermek tehát elérhet egy mérföldkövet időben úgy is, hogy a mozgás kivitelezése miatt érdemes szakemberrel konzultálni.

Milyen életkori kapaszkodókra érdemes figyelni?

A fejlődési mérföldkövek nem határidők, de segítséget adhatnak annak felismeréséhez, mikor érdemes utánajárni egy elmaradásnak. Különösen érdemes szakemberrel konzultálni, ha:

• a gyermek 8 hónapos kor körül még nem képes önállóan ülni;
• egyéves kor előtt feltűnően és tartósan csak az egyik kezét használja;
• 18 hónapos korban még nem jár önállóan;
• vagy a szülő azt tapasztalja, hogy a gyermek mozgásfejlődése hosszabb ideje nem halad előre.

Ezek nem önmagukban diagnózist jelentő határértékek. A gyermek teljes fejlődését, előzményeit és mozgásminőségét együtt kell értékelni.

Mire érdemes figyelni kisgyermekkorban?

Nagyobb gyermeknél már nem elsősorban a csecsemőkori mérföldkövek, hanem az egyre összetettebb mozgáskészségek adnak információt. Vizsgálatot indokolhat például:

• feltűnően bizonytalan járás vagy nagyon gyakori elesés;
• tartós vagy egyoldali lábujjhegyen járás;
• az egyik oldal következetes előnyben részesítése;
• mozgásos játékok rendszeres kerülése;
• az életkorához képest feltűnően nehéz futás, ugrás vagy lépcsőzés;
• labdás feladatok vagy új mozgások szokatlanul nehéz elsajátítása;
• a társakhoz képest jelentős mozgásos lemaradás;
• gyors kifáradás vagy a mozgás feltűnő nehézkessége.

Egy-egy ilyen jel önmagában még nem feltétlenül jelent eltérést. A tartósság, a tünetek együttjárása és a mindennapi működésre gyakorolt hatás a lényeges.

Mi állhat a háttérben?

A megkésett vagy eltérő mozgásfejlődés háttere sokféle lehet. Szerepet játszhat többek között:

• egyéni fejlődési sajátosság;
• koraszülöttség;
• izomtónusbeli eltérés;
• mozgásszervi probléma;
• neurológiai vagy neuromuszkuláris eltérés;
• genetikai állapot;
• látási vagy egyéb érzékelési nehézség;
• általános fejlődési elmaradás.

A mozgásfejlődés megfigyeléséből önmagában nem lehet diagnózist felállítani. A gyógytornász feladata annak megítélése is, hogy a látott mozgáskép alapján elegendő-e a mozgásfejlődés támogatása és követése, vagy további orvosi vizsgálat szükséges.

Mikor szükséges mielőbbi orvosi vizsgálat?

Különösen fontos mielőbb orvoshoz fordulni, ha:

• a gyermek elveszít egy korábban már biztosan megszerzett mozgáskészséget;
• járása hirtelen megváltozik;
• az egyik karját vagy lábát hirtelen nem vagy lényegesen kevésbé használja;
• újonnan kialakuló jelentős izomgyengeség jelentkezik;
• görcs, eszméletvesztés vagy más neurológiai tünet jelenik meg;
• erős fájdalom vagy gyors állapotromlás tapasztalható.

A korábban megszerzett képességek elvesztése nem egyszerű fejlődési késés, ezért ilyen esetben orvosi kivizsgálás szükséges.

Hogyan segít a gyógytornász-vizsgálat?

A gyógytornász nem kizárólag azt vizsgálja, hogy a gyermek teljesít-e egy adott mozgásfeladatot. A vizsgálat során többek között megfigyelhető:

• az izomtónus;
• a testtartás és a törzskontroll;
• a mozgások szimmetriája;
• az ízületi mozgások;
• a támaszkodás és terhelés;
• az egyensúly;
• a mozgáskoordináció;
• az életkornak megfelelő nagymozgások minősége;
• valamint az, hogyan old meg a gyermek számára új mozgáshelyzeteket.

A vizsgálat alapján eldönthető, hogy elegendő-e a fejlődés követése és néhány otthoni, játékos mozgáslehetőség biztosítása, szükség van-e gyógytornára, vagy további gyermekorvosi, ortopédiai, neurológiai vagy más szakvizsgálat javasolt.

A korai vizsgálat nem jelent automatikusan terápiát

Ha a szülő bizonytalan, nem szükséges megvárni, amíg a különbség nagyobbá válik.

Egy gyógytorna állapotfelmérés eredménye az is lehet, hogy a gyermek mozgásfejlődése az egyéni variáció határain belül halad, és elegendő néhány játékos környezeti javaslat, illetve későbbi kontroll.

A vizsgálat célja nem az, hogy minden eltérésre terápiát kezdjünk, hanem hogy időben felismerjük azt, amikor valóban szükség van segítségre.