A gyermekek nap mint nap rengeteg érzékszervi információt dolgoznak fel. Előfordulhat, hogy bizonyos ingerekre a vártnál erősebben reagálnak, másokat kevésbé vesznek észre, vagy intenzív érzékleti élményeket keresnek. Egy-egy ilyen reakció önmagában még nem jelent problémát. Akkor érdemes szakemberrel konzultálni, ha a jelenségek tartósan fennállnak, több helyzetben is megjelennek, és érezhetően nehezítik a gyermek mindennapi részvételét vagy a család életét.
Mit jelent a szenzoros feldolgozás?
A gyermek idegrendszere folyamatosan fogadja és rendezi a környezetből, illetve a saját testéből érkező információkat. Ide tartoznak többek között a hangok, a látvány, az érintések, az ízek és szagok, a mozgással és testhelyzettel kapcsolatos ingerek, valamint a belső testi jelzések.
Ezek feldolgozása gyermekenként eltérő lehet. Vannak, akik bizonyos ingerekre különösen érzékenyen reagálnak, míg mások ugyanazokat az ingereket kevésbé észlelik, vagy erőteljesebb érzékleti tapasztalatokat keresnek.
Túlérzékenységre utaló hétköznapi jelek
- Befogja a fülét porszívó, hajszárító, kézszárító vagy más váratlan zajok esetén.
- Nehezen viseli a hajmosást, körömvágást, fogmosást vagy bizonyos ruhadarabokat.
- Kerüli az ölelést, vagy váratlan érintésre erősen reagál.
- Bizonyos fények, zsúfolt terek vagy sok vizuális inger gyorsan megterhelik.
- Csak kevés ételt, meghatározott állagot, ízt vagy hőmérsékletet fogad el.
Ingerkeresésre vagy az ingerek gyengébb észlelésére utaló jelek
- Sokat pörög, ugrik, nekimegy tárgyaknak, vagy erőteljes testi ingereket keres.
- Gyakran rágja a ruháját, ceruzát vagy más tárgyakat.
- Nagyon hangosan beszél, vagy gyakran kelt erős zajokat.
- Úgy tűnik, kevésbé veszi észre a fájdalmat, a hideget vagy azt, ha piszkos lett.
- Szinte folyamatosan mozgásban van, és nehezen talál nyugalmi állapotot.
Az ingerkereső viselkedésnek többféle oka lehet, ezért önmagában egy-egy jelből nem lehet következtetést levonni a gyermek szenzoros működésére.
Mozgás, figyelem és önszabályozás
A szenzoros feldolgozás sajátosságai a mozgásban és a viselkedésszervezésben is megjelenhetnek. Előfordulhat egyensúlyi bizonytalanság, mozgáskerülés, gyakori elesés, nehéz feladatváltás vagy intenzív érzelmi reakció.
Ugyanakkor ezeknek a jelenségeknek számos más fejlődési, mozgásszervi, idegrendszeri vagy környezeti oka is lehet. Ezért egy tünetlista alapján nem lehet megállapítani, mi áll a gyermek viselkedésének hátterében.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Érdemes szakemberrel konzultálni, ha:
- a reakciók rendszeresen akadályozzák az öltözést, tisztálkodást, étkezést vagy alvást;
- a gyermek közösségben gyakran túlterhelődik, vagy bizonyos helyzetekből rendszeresen kivonul;
- a mozgásos helyzeteket következetesen kerüli, vagy feltűnően intenzíven keresi;
- a család mindennapjait jelentősen meghatározza bizonyos ingerek elkerülése;
- a szenzoros reakciók az óvodai, iskolai vagy társas részvételt is nehezítik;
- a szülő számára nem egyértelmű, mi állhat a gyermek viselkedésének hátterében.
Mit tehet a szülő addig?
Érdemes megfigyelni, milyen helyzet előtt, közben és után jelenik meg az adott reakció. Hasznos lehet feljegyezni a környezetet, a napszakot, a gyermek fáradtságát vagy éhségét, az adott ingert, valamint azt is, mi segített neki visszanyerni az egyensúlyát.
Az ilyen megfigyelések sokkal több információt adnak a gyermek működéséről, mint egy-egy viselkedés önmagában történő értelmezése.
Fontos: A felsorolt jelek nem jelentenek diagnózist. A szenzoros működés sajátosságainak megértéséhez a gyermek teljes fejlődési képét, viselkedését és mindennapi részvételét együttesen szükséges figyelembe venni. Ha a nehézségek tartósak vagy jelentősen befolyásolják a mindennapokat, szakmai állapotfelmérés, illetve szükség esetén további vizsgálat segíthet tisztázni a háttérben álló tényezőket.